Narcissz és Stavrogin

S: Szimplán, laposan, azt mondom. Nem éled át és ezzel bezárod magad egy kalitkába, amit az univerzumnak kiáltasz ki.
N: Nem arra figyelsz, amit teszel, hanem arra, amit a többiek regálnak rá. Téged csak álom, szerelem hajt. Mondd, miért nem írsz soha vidám dalt?
S: Olyat csináltam végig, amit senki más nem tett még meg. Lett bennem valami sötét. Arról írok, ami belülről jön.
N: Nem találsz enyhületet, ha a szíved szorong. Vannak barátaid?
S: Itt belül nincs senki, csak én.
N: Büszke vagy rá.
S: Nincs szükségem senkire. Alapvetően mindenki magányos.
N: Tudod, amikor nagyon egyedül vagyok, néha én is ezt érzem. De azt is tudom, hogy kapcsolatok nélkül nem növekszem. Ha nem érinti meg valaki bennem, akár én, a kiszolgáltatottat, a megtörtet, a szenvedőt, akkor megállok és köd telepszik rám.
S: Szerintem ez a pszichológusra tartozik. Technikákkal megoldható. Ez a dolgok rendje.
N (hallgat): Kijelölöd a sorsodat és azt éled. Csak elfogadni tudom, ahogy cselekszel. Menj békével.